Zenetanárok

1981 nyarán születtem. A zene világával szüleim által találkoztam. Anno már édesanyám pocakjában is hallgathattam amint tangóharmonikán játszó, azt hangoló apukám minden hétvégén az aktuális muzsikálására készült, ugyanis lakodalmakban keresztelőkben muzsikált. Édesapám már gyerekkorától és a helyi hagyományban tanult meg hangszerén játszani. Ez a helyi hagyomány Erdély egy kistérségét jelenti, név szerint Kászon szék és nagyjából Hargita megye még néhány másik kistérsége. Magam a szüleim által a csíkszeredai népművészeti iskolában kezdtem meg tanulmányaimat ami nevével ellentétben elsősorban klasszikus zenét jelentett akkoriban.

Az 1989 es forradalom után Magyarországra, Székesfehérvárrá költözött a család és én a városi Hermann László zeneiskola növendéke lettem. Hegedűtanárom a kiváló hegedűművész Takács Károly volt, aki az Állami Hangverseny Zenekar egykori koncertmestere volt. Nagyszerű pedagógus volt és idősebb korában is magas színvonalú hegedűjátékkal kápráztatta növendékeit köztük engem is. ,,Karcsi Bácsi” hamar észrevette a népzenei gyökerek hatását játékomon és ezt ki is aknázta rengeteg népi jellegű klasszikus művel úgy, mint Bartók Béla Sonatina, Kókai Rezső Verbunkos Rapszódia, Bartók Béla Román Táncok stb. A hegedű vizsgáimon a város ifjúsági népzenei együttesét vezető Bódi Árpád tanárúr felfigyelt rám és javaslatára beiskoláztak az együttes utánpótlást képző kamara csoportjába a Tücsök zenekarba. Innen egyenes út vezetett a Bakony ifjúsági népzenei együttesbe ahol már speciális népzenei, népi hegedű képzést is kaphattam Virágvölgyi Márta hegedűtanártól aki akkor is, ma is a szakma egyik legkiválóbb képviselője és egyben nagyon jó emberismerettel bíró pedagógus.

Középiskolai éveim alatt alakítottuk meg barátaimmal a Csengető zenekart mellyel majd egy évtizedet muzsikáltunk és sokat koncerteztünk Európa szerte fesztiválokon. Az érettségit 2000-ben a Gróf SzéchenyiIstván Műszaki Szakközépiskola gépész osztályában szereztem meg, mert szüleim meglátása szerint nem árt egy polgári szakmát ismerni. Utólag egy kicsit bánom, hogy nem egyből a Herman zenei szakiskolájába mentem ami annak is betudható a szüleim döntésén túl, hogy ekkoriban egyszerre tanultam klasszikus zenét és népzenét és nem tudtam dönteni a kettő között így a felvételire sem tudtam időben felkészülni. A döntés érettségi idejére megszületett és érettségi vizsga után a Herman László szakiskola növendéke lettem az úgynevezett érettségi utáni szakképző osztályban.

Talán sorsszerű ez az idő eltolódás mert így egy olyan tanári kartól tanulhattam ami akkoriban országos szinten is páratlan volt. Csak néhány név a teljesség igénye nélkül: Horányi Ottilia szolfézs-zeneelmélet, Virágvölgyi Márta Népi hegedű-lejegyzés, Petrovics Tamás cimbalom-kamarazene, Dr. Szabó Balázs zenetörténet, Lenkei Gabriella klasszikus hegedű, Varró János hangszerismeret, Bódi Árpád zenekari gyakorlat, Szabó Ágnes-Vakler Anna népi ének-népzeneelmélet, Endl László számítógépes zene. Ezen pedagógusok akkoriban és ma is a szakma csúcsát képviselték, képviselik Magyarországon.

A sikeres főiskolai felvételihez egy év is elegendő lett volna, de én kijártam a szakképzés három évét mert rengeteget tanultam mestereimtől. Talán ennek tudható be majdnem maximum pontszámos főiskolai sikeres felvételi ahová nem csak ének-zene népzenére, de karvezetés szakra is felvételt nyertem, azonban itt is dönteni kellett és én, ahogy már korábban is ismét az ének-zene népzene mellett döntöttem és 2003-őszén megkezdtem tanulmányaimat a nyíregyházi Bessenyei György tanárképző főiskolán. A főiskolán is kiváló tanári karral áldott meg a sors Römmer Ottó-hegedű, Römmer Judit-Kunos Tamás-Havasréti Pál brácsa-bőgő-kamarazene, Ördög Mária kórus, ének-módszertan, szolfézs, Ács Ildikó zeneelmélet és még sorolhatnám, mert egy egyetemen nyilván nagyon sok mesterhez pedagógus egyéniséghez van szerencsénk, ha csak pár kurzus erejéig is.

A diploma megszerzése alatt, után 1,5 évet tanítottam Mátészalkán a Szatmár Művészeti Alapiskolában népi hegedűt aztán a nyíregyházi Móricz Zsigmond színház zenekarában nyertem felvételt zenés darabokban hegedülhettem. Mindeközben tagja voltam a ma már híres, tájai fiatalok által alapított Parapács zenekarnak, a Folkfusion crossover formációnak, a Bundi Bandája zenekarnak, a Szilvatika zenekarnak.

2010-es évben a sok muzsikálás, a rendszertelen életmódban azonban nagyon vágytam valami biztosabb, nyugodtabb munkára és ekkor hívtak fel egykori tanárom Varró János tanárúr ajánlására Abáról mai munkahelyemről, hogy lenne e kedvem Abán tanszakot építeni és én igent mondtam. 5-6 növendékkel kezdtem, de az iskola vezetése sziklákat mozgatott meg és év végére teljes állású pedagógus lehettem. Ez szerintem páratlan támogatás egy iskola, egy település részéről a mai világban. Az iskola, a település vezetése egyként mozdultak, nagyon akarták hogy legyen vonós népzene Abán. Rajtam is nagy volt a nyomás, hogy ne okozzak csalódást. Azóta több generáció kirepült, több tanítványom saját zenekarával koncertezik, zenei pályán tanul.

Én magamam is beálltam a tanulók sorába és 2024 nyarán egyetemi diplomát szereztem mint népi hegedű és folklór tanár. Az egyetemi képzés alatt irányult a figyelmem a tanulási nehézséggel küzdő gyermekek felé. A jövőben ezen lassan sajnos általánosnak mondható pedagógiai probléma témakörében szeretném bővíteni ismereteimet és ezen új szemléletekkel segíteni a tanítást ahol csak lehet. Szakmódszertani értelemben meg saját hegedűmódszertant szeretnék írni eddigi tapasztalataim alapján.

Szeretem Abát, mert inspirál, lüktető összművészeti élet jellemzi és egy nyitott befogadó támogató közösség.